Október 3-án költöztünk be. Szeretjük. Szép (lett).:)

Az úgy volt, hogy azt hittük, mivel augusztus 8-tól hivatalosan is diák vagyok, maradhatunk a guldhedeni SGS diáklakásban, de aztán kiderült, hogy mégsem. Mert ugyan Matyi nevén volt bérelve a lakás, de igazából a témavezetője / az egyetem bérelte neki a lakást, és így én nem vehettem át tőle a szerződést. Ne kérdezzétek, miért. Így hát július végén, amikor visszajöttünk Magyarországról, pánikszerű lakáskeresésbe kezdtünk. Kiplakátoltuk a környéket, hátha megszán minket valaki, és "andra hand" lakás-hirdetésekre jelentkezgettünk tömegével. Az SGS-t teljesen esélytelennek hittem, mert ott friss "versenyzőként" lehetetlen lakást szerezni, minimum 6 hónapig kell várni a legretekebb lakásra is. Ugyan 2010 tavaszán megpróbáltam beregisztrálni, de azt a választ kaptam, hogy majd csak akkor bérelhetek náluk lakást, ha lesz papírom a Chalmerstől (akkoriban a Borås-i főiskolától volt csak). No, hát kiderült, hogy lakást ugyan nem bérelhettem, de a "sorba" azért beállítottak: 2011 nyaráig majd' 1,5 év telt el, ezzel pedig már egész jó lakásokat lehet szerezni! Rávetettem magam az SGS honlapjára, az első lakás, amire "behívtak", ott volt Guldhedenben, 28 nm, egy szoba, gyönyörű kilátás. Ötből ötödikek voltunk a sorban, nem kaptuk meg. Miközben ennek a lakásnak az ügyintézésével sz***kodtak, másik 3 lakásnak is lejárt a jelentkezési határideje, és mindnél benne voltam az első ötben - de csak kettőre hívtak be, mert 3-nál több ajánlatot egyszerre nem kaphatok, és a guldhedeni még benne volt a rendszerben, bár már tudtuk mind, hogy nem én kapom meg. Áh, nem voltam ideges, kicsit se... Ráadásul a 3-ból pont a Högsbohöjd-i lakásra nem hívtak be, pedig az Ruddalen mellett van, laktunk volna ott szívesen. Felhívtam őket, mi alapján maradt ki pont az, de megnyugtattak: ott sokadik voltam a sorban, és előttem már valaki igent mondott rá. (Amúgy random választottak a 3-ból, nem azért az maradt ki, mert ott volt a legkisebb esélyem.) A másik két lakás, amire behívtak, ég és föld volt: az egyik 28 nm, a másik 42, az egyik egy 12 emeletes toronyházban, a másik egy 4 emeletes társasházban, az egyik totál lepukkant (pl. csap letörve), a másik "csak" némi festésre szorult. De az előbbi aránylag közel volt Ruddalenhez, a másik pedig a város számunkra ismeretlen részén, Lindholmenen volt. Nyilván mindkettőre igent mondtunk (sürgős volt költözni), de az SGS-nél be lehet (kell) állítani sorrendet, hogy melyik tetszik jobban. Némi töprengés után beállítottuk a sorrendet: a nagyobb az első, a kisebb a második. Megkaptuk a nagyobbat. 1,5 év sorbanállással. (Miheztartás végett: az előző lakó 3 évig várt ugyanarra a lakásra...) Röviden: hatalmas mázlink volt.

No eleget hablatyoltam, jöjjenek a képek. Így néz ki, miután kifestették, és szépen berendeztük:

Az íróasztalt, a tévét és a tévéállványt a hulladéktárolóból guberáltuk.

No persze nem volt ez ilyen vidám a legelejétől, kb. egy héttel beköltözés előtt kaptam az e-mailt, hogy a lakást kifestik - de nem ám mielőtt mi beköltözünk, hanem közben, meg utána! Október 3-án délelőtt költözött ki az előző lakó, mi 3-án delután költöztünk be - és mire odaértünk, a festő már ott volt. És nem igazán értette, hogy akkor mi most oda be akarunk költözni? És ott is akarunk aludni? - Hát hol máshol???

Szóval az első 5 napban így laktunk:

Aztán még egy hétig így:

Aztán kitakarítottunk, majd elmentünk az Ikeába és vettünk bútorokat.:) 

A festésen kívül persze volt még pár finomság a költözés körül - látszik, hogy nem vagyok rutinos költözködő, nekem ezek a dolgok még újak. Pl. mi a régi kislakásban egy napig csomagoltuk össze a cuccunkat, aztán egy napig takarítottunk, no hát itt az előző lakó nem nagyon bajlódott a takarítással, mind a klotyóban, mind a mosogatóban remek kis biofilmek élősködtek az összes elérhető felületen. Költöztetőcéget nem hívtunk, inkább béreltünk egy kisteherautót (Hyundai H1, ha valakit érdekel), bele is tömködtünk mindent, na az is egy élmény volt. A "házmester" vagymicsoda (husvård) egy tróger disznó, hetekig vártunk arra, hogy lecserélje a foglalatot a plafonon, és fel tudjuk szerelni a lámpákat. Mindezt ugye októberben, amikor már igencsak korán sötétedik Svédországban. 2 hónappal ezelőtt kértem egy második kulcsot a postaládához (csak egyet adtak, kettőnknek), azóta se kaptam meg. Amikor eltörött a fürdőszobaajtó egyik műanyag zsanérja, inkább lecsréltük mi, az nem tart hetekig-hónapokig...

Biztos van még sok apróság, pl. a remek csillár az étkezőasztal felett, a függöny-mizéria, vagy a gardróbszekrény beszerelése, amikről nem meséltem, de hát kell maradjon valami a következő poszt(ok)ba is :) És mivel a lakás még nincs teljesen kész (egy lakás soha nincs teljesen kész ;)), biztos lesznek még később egyéb mesélnivalóim is...

Azt hiszem, megérte elköltözni (pontosabban, megérte volna akkor is, ha nem lett volna muszáj). De azért most egy darabig (mondjuk 2-3 évig) nem szeretnék költözködni.