Páran kérdeztétek, hogy vannak-e itt barátaim, vannak-e bulik (végülis erasmus ösztöndíj :DDD), meg milyenek az emberek, meg ilyesmi... No, hát svédet nem sokat láttam eddig :P
Azt már írtam, hogy közös konyha van, kilencen vagyunk egy konyhára, ebből 5 svéd (4 lány: Tora, Jenny, Jackie, Kristin, és 1 fiú: Aron), egy német srác (Tobias), egy finn lány (Hannah), és egy mexikói fiú (Gerardo). Először húztam a szám a közös konyhára (meg amikor beteg voltam, és nem támolyoghattam ki kócosan, pizsiben és ókuláréban teátfőzni, az tényleg nem volt olyan jó), de a beköltözésem utáni első hétvégén bekopogott Jackie és Tobias, hogy "common cooking" lesz, van-e kedvem csatlakozni, és persze volt :D - jót ettünk, aztán tequiláztunk, aztán elmentünk bulizni...:))) Csak hatan voltunk ezen a vacsin (Kristin, aki pár nappal előttem költözött be, Jackie, Tobias, Aron, Gerardo, meg én), ebből is látszik, hogy a svédek alapvetően elég zárkózottak. (Jackie nem annyira, de ő egy darabig volt az USAban, meg úgy általában nem olyan tipikus svéd, asszem.) Bulizni Aron sem jött, rockrajongó a lelkem, a Nefertitiben meg valami elektronikus zenét nyomtak, én se voltam oda érte nagyon (meg ahogy elnéztem Kristint, ő sem; ő kicsit darkmóni-stílus, de ez nem ritka errefelé :))
Az egyetemen is akadtak közvetlenebb emberek, mondanom sem kell, nem echte svédek: 2 "jugoszláv" fiú, Irvin és Tomislav. Kb. 8 évesek voltak, mikor ideköltözött a családjuk, szóval tudnak svédül (maguk között horvátul beszélnek), meg jól ismerik a várost :) Akkor volt a diploma-prezentációjuk, amikor én érkeztem, belekeveredtem az ünneplésbe ( = ismét buli :)), a Valand nevű szórakozóhelyen csütörtökönként diákbuli van (Gerardoval is összefutottam). Mutattak még valami érdekeset: sok belvárosi szórakozóhelyen van ú.n. "after work", általában 6tól (leginkább pénteken, de van ahol a többi napon is), ennek a lényege, hogy az ember meló után nem megy haza, hanem beugrik valahova svédasztalos zabára (általában nevetséges összeget kérnek érte, mi az Excetben voltunk, csak a ruhatárért kellett fizetni 20 koronát), és a lebuj tulajának reményei szerint jól ott is ragad partyzni :D
Amúgy az egyetemen egyelőre kevesekkel sikerült bármiféle kapcsolatot létesítenem - a diákszobában van még 2 indonéz (Chris és Rima), egy indiai (Ninad), egy bangladeshi, egy török (Selen), meg egy svéd, akikkel úgy néha beszélünk pár szót, de eddig elég kevés időt töltöttem a Chalmersen, sokat voltam Boråsban...
Merthogy az van, hogy a tantónéni (Ica) alapvetően a szomszéd kisvárosban, Boråsban dolgozik a főiskolán (Högskolan), itt Göteborgban az egyetemen (Chalmers) most próbálják feléleszteni a biotech-részleget (én volnék az első fecske, vagymiaszösz... ), de akadozva rakják össze a labort: először a GC-re vártunk, aztán a gázpalackokra, aztán a regulátorokra, még kell egy Excel arra a gépre, ami a GC-t vezérli, meg még rengeteg ilyen apróság van. Egy már működő laborban ilyen gondok ugye nincsenek, de itt szinte 0-ról indul a dolog (persze sokminden van azért, csak össze kell szedni, elkuncsorogni, raktárakból előásni, stb). De talán még ezen a héten el tudom kezdeni a kísérletsorozatot, ami miatt elvileg itt vagyok! :)
Szóval eddig elég sokat jártam át Boråsba, ott dolgozik egy magyar srác (Gergő), neki segítettem (?) ebben-abban. Ő már kb 1,5 éve ittvan, ha jól tudom (itt diplomázott, most meg phd-zik), ismeri az embereket a tanszéken - de a svédek ott is elég zárkózottak, főleg egy iráni fiúval (Pour) van jóban. Rengeteg ott az iráni - merthogy iráni a tanszékvezető :P
Ez tök érdekes amúgy: a svédek kedvesek, mosolygósak, barátságosak, segítőkészek, de valahogy mintha fal lenne körülöttük, mindig megvan a 3 lépés távolság. Meg olyan kis félénkek is, ha összefutok valakivel a tanszéken (akár a fősulin, akár a chalmersen), mosolyog, bólint vagy köszön, de nem kíváncsiskodik, nem kérdezi, ki fia-borja vagyok, mit keresek ott - ha "új gyerek" érkezik, én bizony szívesen kifaggatom, honnan jött, kicsoda-micsoda, de lehet hogy én vagyok tapintatlan? :)
Néha akad, aki megkérdezi, mikor érkeztem/meddig maradok, és hogy tetszik Göteborg, aztán jókat lehet velük beszélgetni az időjárásról :P Gondolom idővel azért felengednek, meg ha tudnék svédül, az valsz sokat javítana a helyzeten, hiába tud itt mindenki angolul (a tévéből is megtanulhatják - nincs szinkron általában, csak felirat -, meg a suliban is színvonalas a nyelvoktatás).
Illetve, ha isznak, akkor is nagyon közvetlenné válnak :D Csak el kell őket valahogy vinni az első kocsmáig :DDD A Nefertitiben is odajött hozzánk egy svéd srác, mattrészegen, megkérdezte, honnan jöttünk, mit csinálunk, és kifejtette, hogy mekkora jó arcok vagyunk :) Meg a Rockbarenben (itt a 2 magyar sráccal voltunk) is kifogtunk 2 beszédesebb svédet, ők kocsit (kabrió BMW-t) venni jöttek le egészen északról, ahol nyáron le se megy a nap (ezért vettek kabriót :))) Ja merthogy van még 1 magyar srác (Matyi), Gergő évfolyamtársa volt, a kórházban dolgozik (doktorizik ő is, nanoizékkel fogja megváltani az emberiséget, az érelmeszesedést fogják vele gyógyítani)
Na hát kb. ezek az emberek vannak most körülöttem, nincs köztük túl sok svéd...Még jó, hogy Svédországba jöttem :D