Adós maradtam az állatkerti beszámolóval.
A Nordens Ark állatkert Göteborgtól északra, Sotanäs település közelében található. Tömegközlekedve is megközelíthető, busszal egy átszállással (860, majd 841) kb. 1,5-2 óra odaérni. A beugró elég húzós, 190 korona a felnőttjegy (diák nincs, "ungdom"-jegy pedig csak 17 éves korig). Összehasonlításképpen, a budapesti állatkert 2100 forint (diákjegy 1500).
Cserébe ez az állatkert nem a koszos-poros város közepén van, hanem egy gyönyörű fjord szélén.
Igazi "Gerald Durrell-i" állatkert, veszélyeztetett fajokat tartanak (és próbálnak szaporítani), hatalmas kifutókban, ami az állatoknak bizonyára nagyon jó, a kedves látogatónak viszont nem annyira: alig láttuk az állatokat.
A patások rendesek, azok általában látható helyen legelésznek, vagy heverésznek. Láttunk tádzsik pödröttszarvú kecskét (másnéven markhor), finn erdei rénszarvast (bár a háziasított rénszarvas egyáltalán nem ritka, a vadon élő rénszarvas ritka és veszélyeztetett faj!), przewalski lovat, havasi kecskét, és pudut (a pudu a legkisebb szarvasfajta a világon, hívják törpeszarvasnak is, kb. 10 kiló, és nagyon édi :))
A ragadozókkal nem voltunk ilyen szerencsések. Az érkezésünk után fél órával (12:30-kor) volt hópárduc etetés, ezért a hópárducokat láttuk, de a többi jól elbújt. Egy rozsomákot láttunk elficcenni az erdőben, meg egy farkast körbeszaglálódni a kerítés közelében, majd visszabújni a sűrűbe, és kábé ennyi... Pedig van amurtigris, hiúz, amurleopárd, európai vadmacska, és vidra is, de gondolom mindegyik valami remekül kialakított pihenőhelyen lustálkodott. A vörös macskamedve volt az egyetlen "jólnevelt" ragadozó (ragadozó, de csak rendszertanilag, növényeket meg kukacokat eszik :P), szépen felgömbölyödött az egyik fára, ahol mindenki megnézhette, akinél volt teleobjektív vagy távcső :D
A párducetetésről viszont remek képek lettek, nem is értem, miért nem etetik a többit is nyilvánosan - hatalmas sikere lenne!
Mivel minden nap van etetés, nem lehetnek nagyon éhesek - a kezdeti lelkesedés hamar elmúlt :P
A madarak, hát ők olyan fifti-fifti. Volt, amelyik elbújt, volt, amelyik nem. De amelyik nem bújt el, az meg folyton mocorgott, lefotózni nem nagyon lehetett, csak a baglyok szundikáltak lelkesen (bár ez a szakállas bagoly nagyon forgatta a fejét, de végül csak lett egy jó kép róla).
Volt egy vizes élőhely, itt gólyák, darvak, kacsák ácsorogtak.
Volt egy hüllőház, most mondhatnám, hogy a budapesti jobb, de inkább nem mondom. Láttunk mindenféle aranyosat, pl. egy békát, aki jól elbújt:
Aztán van persze az állatkertnek egy háziállatos részlege, ahol a svéd teheneket, lovakat, kecskéket, birkákat, disznókat, nyulakat, tyúkokat mutatják be. Semmi extra, lehet őket simogatni, volt sok pici boci, bari, csikó, malac, satöbbi. Nekem az őshonos magyar állatfajták sokkal karakteresebbnek tűnnek, de biztos elfogult vagyok. Érdeklődőknek itt egy link: http://www.skansen.se/en/grid/swedish-native-breeds (Na jó, a gotland póni a picuri fülével aranyos, meg a foltos linderöd cucuk is jófejek. De azért egy magyar szürke marha, egy nóniusz, egy fecskehasú mangalica, egy racka... sokkal kevésbé felejthető karakterek.) Még egy link: http://www.vallbyfriluftsmuseum.se/eng-djur/livecollections-eng-djur.shtml
Az állatkerttől nem messze, de a kerítésen kívül van egy bronzkori emlék, kőbe vésett figurák.
Mivel épp jött a buszunk, a következőre meg 2 órát kellett volna várnunk, ez most nekünk kimaradt. De egy héttel később (azaz múlt hétvégén) elmentünk Tanumba, ahol rengeteg van belőle... Legközelebb erről írok ;)
Utolsó kommentek