jörgenmorgoff

ide szándékozom leírni a svédországi élményeim publikus hányadát. kérdés mennyire leszek effektív... sajnos benne van a pakliban, hogy el fogom hanyagolni a blogot :D

Feliratkozás

Enter your email address:

Delivered by FeedBurner

Indafotó képek

Utolsó kommentek

  • eeversion: Jó, hát más ország, más problémák :) (2013.05.06. 21:47) Uppsala ápdét I.
  • cavecat: @eeversion: Nem, 30-40 négyzetmétert nem lehet olyan nagyon sokféleképp :) Ágy asztal tv... ja, it... (2013.05.06. 21:42) Uppsala ápdét I.
  • eeversion: Azt nézem, hogy annak az egy befotózott lakásnak eléggé hasonló a kialakítása a göteborgihoz. Bár ... (2013.05.05. 13:37) Uppsala ápdét I.
  • eeversion: @cavecat: Én mindegyik napon, kivéve az utolsón, akkor tényleg szépen sütött a nap :) Ha a sötétí... (2013.04.11. 10:14) 2012/II., negyedik (utolsó) rész
  • cavecat: Hát, az attól függ, melyik napon fagytál szét.:D Csütörtökön, szombaton és hétfőn kifejezetten szé... (2013.04.02. 20:58) 2012/II., negyedik (utolsó) rész
  • Utolsó 20

Majdnem elmaradt...

2013.05.06. 08:56 cavecat

...az anyáknapi blogbejegyzés! :-O

Na, nem azért, mert elfelejtettem, hanem mert a vonaton szerettem volna megírni a blogposztot, és a vonaton épp nem működött a wifi. Mentségükre szól, hogy az elmúlt 11 hónapban ez az első alkalom, na de akkor is, pont anyák napján?

Szóval, megkésve bár, de boldog anyák napját! :)

Azoknak, akik szeretik az ilyesmit:

papagájvirág :)

És azoknak, akik jobban szeretik a csendes virágokat:

árvácska

Hableányok anyukáinak pedig:

tavirózsa! ;)

Szólj hozzá!

Címkék: mindenmás

Uppsala ápdét I.

2013.05.04. 08:53 cavecat

Most kicsit csalok, mert tulajdonképpen ez is 2012/II-es sztori (szeptemberi...), de gondoltam így hátha kevésbé feltűnő, mennyire nem írtam meg semmit :)

Uppsaláról az utolsó bejegyzés (ami egyben az első is volt...) júniusi, írtam kicsit Matyi új munkahelyéről, hogy milyen remek, meg panaszkodtam kicsit a lakáshelyzetre, és hogy csak 3 hónapig (nyár végéig) lakhat Matyi abban a (diák)lakásban, ahova június elején beköltözött. És ígértem képeket. Nos, jobb későn mint soha! ;) Matyi kiköltözéskor készített pár képet:

DSC_0856.JPGDSC_0857.JPG

Igazán látványos persze az lett volna, ha készít párat beköltözéskor is, merthogy a diák (aki amúgy ott lakik) szerintem azért adja ki nyaranta a lakását, hogy legalább egy évben egyszer rendesen ki legyen takarítva :P Kezdetben kb. bármihez nyúlt az ember, odaragadt, és bár Matyi megfogadta, hogy ő oda úgyis csak aludni jár, és nem fog nagytakarítani, azért mégis sokkal tisztább volt a lakás nyár végén, mint nyár elején. A srácnak amúgy elég fura ízlése van, nézzétek a három tehenet a falon, rettenetesek... A lakás egyetlen szépséghibája a rendetlen és kissé ízlésficamos (fő)bérlője (bár olyan is volt, hogy éjszakába nyúló partizást kellett hallgatnunk, de hát ilyen egy koli, 11 körül abbahagyták), egyébként remek helyen van (Luthagen városrész, Rackarbergsgatan, a gúgli térképen még nagy zöld terület meg parkoló van a koli helyén, az Ekonomikum épületétől nyugatra), közel a belvároshoz, a pályaudvarhoz (séta-távolság), Matyi munkahelyéhez (biciklivel járt dolgozni), meg volt a környéken egy jó élelmiszerbolt is (ez a mostani lakásról nem mondató el, de ne szaladjunk ennyire előre :)), és az ablak alatt reggelente madarak csicseregtek.

Ahogy közeledett a nyár vége, egyre egyértelműbbé kezdett válni, hogy nem lesz egykönnyen másik lakás - már azon gondolkodtunk (én legalábbis), hogy ha minden kötél szakad, veszünk valamit. (Matyi eléggé ellene volt, lévén első körben csak egy 6 hónapos szerződést kötöttek vele, november végéig - ha nem hosszabbítják meg, akkor vettünk egy lakást/házat hitelre 3 hónap miatt?...) Minden jó, ha a vége jó: végül lett másik lakás. Matyi feladott egy hirdetést, hogy lakást keres, jelentkezett rá 1-2 csaló meg futóbolond, egy roppant kedves nő, aki egy szobát ajánlott "vészhelyzet esetére" (a hirdetésben benne volt, hogy lakás, nem szoba - alapvetően öregek vagyunk már ahhoz, hogy idegenekbe botoljunk reggel a fürdőszobában...), és egy orosz nő, aki a lánya gottsunda-i lakását ajánlotta fel. A lány épp készült Stockholmba költözni (az nem volt tiszta, hogy tanulni, vagy dolgozni, mondták ezt is, azt is), a korábbi bérlő, egy francia lány pedig költözött haza Franciaországba. A lakás aránylag nagy volt (két szoba + konyha), kicsit lepukkant, kicsit drágább mint a luthagen-i kislakás, lényegesen messzebb a mindentől (kénytelenek voltunk buszjegyet/-bérletet venni), és nem mellesleg Gottsunda az uppsalai "gettó". Persze megszokhattuk már, hogy Svédországban válogatni nem nagyon lehet - az ember örülhet, ha van fedél a feje felett. A szerződés hosszú távra szólt, minimum egy év, felmondási idő csak a biztonság kedvéért került bele - nem gondoltuk, hogy 3,5 hónap után (januárban) megint költözködni kell... A 3,5 hónap alatt azért megismertük a pozitív oldalát is a helynek: Gottsundának igazából a "széle" a gázos, ez a rész (Gottsunda centrum) messze nem annyira vészes. A társasház össze volt építve egy bevásárlóközponttal, ami tele volt ugyan fura arcokkal, de biztonsági őrökkel is, meg rollatoros nénikékkel-bácsikákkal. Az épület-komplexumhoz tartozott még egy háziorvosi rendelő, egy öregek otthona, egy könyvtár és még pár egyéb cucc. A bevásárlóközpontban bazinagy élelmiszerboltok (egy Willy's, egy Ica, és egy Lidl) biztosították az olcsó és változatos étkezést. :) Az erdő is közel volt, kirándulási, biciklizési lehetőségek. Szóval összességében azt hiszem nem volt olyan rossz, mint amire eleinte számítottunk. Volt balkon, én lelkiekben készültem a nyári teraszonücsörgésre, persze a kilátás nem volt éppen festői:

DSC_1071.JPG

Csak összehasonlításképpen, ezt lehetett látni a luthageni kislakás ablakából:

DSC_0009_10_11.jpg(az Ekonomikum épülete plusz a park körülötte, a távolban a katedrális két tornya)

Aztán mire megszoktuk Gottsundát, szólt a csaj, hogy nem kapott állást (vagy lakást, vagy valamit) Stockholmban, költözne vissza... pffff.

Volt azért jó hír is: a csajszi nővéréék épp lakást vettek, december elején kapták meg hozzá a kulcsokat. A lakás eredetileg 2 lakásból lett összenyitva, nekik nem kell az egész, kettéválasztják megint, elvileg elkészül január közepére - mondták ők. Már akkor gyanús volt, hogy egy hónap alatt, ráadásul karácsonykor nem lesz kész a különválasztás, de tekintve a lakáshelyzetet Uppsalában... ugye, hogy itt sincs kolbászból a kerítés?

Sajnos a gottsunda-i lakásról készült képek eltűntek a költözés körüli hacacáréban, az új lakásról is csak az átépítés után készült kép, pedig itt is érdekes lenne egy előtte/utána kép-pár. :P A részleteket majd a következő posztban kifejtem (jusson valami holnapra is).;)

3 komment

Címkék: lakás Uppsala

2012/II., negyedik (utolsó) rész

2013.03.26. 07:04 cavecat

A tavalyi év utolsó negyedével vagyok csak adós, de közben eltelt az idei év első negyede... affene.:D

Igazából ahogy így visszagondolok, olyan nagyon sok minden nem történt. Próbálkoztam a nyár elnyújtásával, Dóri barátnőm szeptember közepén jött meglátogatni, ugyanúgy 5 napra mint Magdi. Kicsit az időjárás is igyekezett segíteni, 5-ből 3 napon szép napsütéses idő volt (ha meleg nem is), de a másik kettőn már a tipikus göteborgi széjjelfagyós-szeles meg agyonázós-esős... Dolgoznom is kellett már kicsit, persze igyekeztem belőle minél többet elcsalni, de még az én arcomon is véges vastagságú a bőr :) Ezután már tényleg csak az iga húzása maradt, meg a depresszív sötétség - igen, az a depresszív sötétség, amit mindenki kérdez, amikor meghallják, hogy Svédországba költöztem, és ez az a kérdés, amitől egyébként falramászok, mert arra egyik kérdező se gondol, hogy nyáron pont ugyanannyival van világosabb, mint amennyivel télen sötétebb. Persze októberben én is nehezen csatornázom a gondolataimat a nyári fehér éjszakák irányába... Ehelyett inkább a munkába temetem magamat, nyáron úgyse lehet rendesen dolgozni, mert süt a nap, és akkor strandra kell menni :D

Elindítottuk végre-valahára a reaktorokat, az eredeti terv az volt, hogy még szeptember elején, de először Britt-Marie utazott el Ugandába, aztán meg én hallgattam egy kurzust, aztán kiderült hogy nincs elég pumpa, meg kell még egy hűtőszekrény, végül október végén indítottuk el a reaktorokat. Pár hét után le is állítottuk, mert az acetátot adagoló kicsi, matuzsálemi korú pumpa bedobta a kulcsot, szegény bacik meg gyakorlatilag éhendöglöttek*. Újabb egy hónapos sz...kodás meg várakozás után végül lett új pumpa (nagyon bonyolult dolog ám megrendelni egy pumpát, jellemzően 2-3 hétig is eltart...:s aztán ha sikerült megrendelni, 1-2 hét amíg kiszállítják...), november végén újraindítottuk a reaktorokat. Itt már erősen éreztem a vesztemet; a kísérlet ideális esetben 2-3 hónapig tart, ha - az eredeti tervnek megfelelően - elindítjuk szeptemberben, karácsonyig pont végzek vele. Még az október végi indítás is hagyott némi halvány, pislákoló reményt, hogy a dolog nagyján túlleszünk időben, de a november végi újraindítással minden remény szertefoszlott. Az már csak hab volt a tortán, hogy a harmadik reaktorban - ami a legkevesebb acetátot kapja - nem nőttek elég gyorsan a bacik, ezért az ülepedési idő** 10-ről 8 percre csökkentésével szépen kimostam őket a második hétvége alatt, december elején újra kellett indítani (csak a harmadik reaktort). Választhattam, hogy hazamegyek karácsonyra, vagy a kis reaktoraimat gondozgatom - nyilván nem volt nehéz a választás, a munka nem mehet a karácsony rovására, és hátha minden rendben lesz, de nem voltak illúzióim. Valahol mélyen reménykedtem, hogy a témavezetőm el tudja navigálni a cuccot, levezényelt már 1-2 "menetet" ugyanezekkel a reaktorokkal**, de nem lepődtem meg nagyon, amikor visszaértem január elején, és elmesélte hogy "túl magas volt a pH, tettem bele egy kis sósavat". Aha. A bacik ugye nagyon szeretik a sósavat. Főleg a töményet. Persze nem vagyok benne biztos, hogy ez volt az oka a nitrifikáló aktivitás lenullázódásának, lehetett valami a rejectben is (mivel az valódi szennyvíz, változó az összetétele), de nem is erről van szó, hanem hogy miért nem lehetett ecetsavat? Az is sav, csak kicsit "természetesebb". Vagy hogy miért nem lehetett előtte írni nekem egy e-mailt, és megkérdezni, mit gondolok a reaktorok tömény sósavval való nyakonöntéséről? Akkor nagyon el voltam keseredve, de azóta megbarátkoztam a szituációval - a kísérletet újra fogom indítani, hátha másodszor el tudom kerülni a buktatókat.

És hogy miért nem indítottam még újra? Márciusban 3 hetet Uppsalában töltöttem, amikor megint rá kellett bíznom a reaktorokat Britt-Marie-ra (és egy angol cserediákra), ha január végén újraindítottam volna, a történelem csak megismételte volna önmagát. (Oké, kicsit változtattunk az acetát-oldat összetételén, a nátrium-acetát egy része helyett ecetsav van benne, enyhén savas, így elvileg pont ellensúlyozza a reject kicsit lúgos voltát - ez nem változtat azon a tényen, hogy ha valaki más csinálja a bármit, az sose lesz olyan, mintha én csinálnám, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyunk egyformák ;))

Uppsaláról majd írok külön bejegyzést, sok minden változott, meg elvileg képek is vannak/lesznek valamikor ;)

___________________________________________________________________________

* Az acetáton kívül kapnak még "szintetikus szennyvizet", ami tkp csapvíz felturbózva némi foszfáttal, kalciummal, magnéziummal, vassal és nyomelemekkel, valamint "reject water"-t, aminek nem tudom, van-e egyáltalán ilyen egyszavas - kétszavas - magyar megfelelője, csak körülírni tudom: a szennyvíziszap biogázüzemben való rothasztásakor keletkező erjesztési maradék víztelenítése során kinyert (már ha ezt lehet nyereségnek nevezni :D) magas ammóniatartalmú szennyvíz.

** Mi a fene az az ülepedési idő, ugye?:) A hagyományos biológiai szennyvíztisztításban a baktériumok "hópehelyszerűen" egymáshoz"ragadva" éldegélnek, és miután megeszegették a szennyezőanyagokat, valahogy el kell őket választani a tisztított víztől. Mivel a hópehely-konstrukció elég rosszul ülepszik, hatalmas medencékben kell a vizet állni hagyni (pl. vannak ezek a Dorr-ülepítők, részletekbe inkább ne menjünk bele), ami csak olyankor nem baj, ha nem drága a telek négyzetméterára. Mivel a nagy szennyvíztelepek általában nagyvárosok közelében vannak, ha van folyó, akkor a folyóparton, ha tenger van, akkor a tengerparton, ritkán áll rendelkezésre nagy és olcsó földterület... Amivel mi kísérletezgetünk, "granulált" bacik, olyan reaktorban éldegélnek, amit szekvenciálisan tölt fel majd ürít ki az automatika (ún. SBR, sequencing bacth reactor), és ürítéskor azok a bacik, "akik" nem ülepedtek le elég gyorsan, kimosódnak a tisztított vízzel együtt. Ez eleinte elég sok, de a bacik "okosak", elkezdenek szorosan összenőni, nagy sűrűségű granulátumok formájában, ami úgy ülepszik, mint a kavics. A kísérleteket flokkulált (pelyhes) iszappal kezdjük, 30 perces ülepedési idővel, és fokozatosan csökkentjük le 2 percre.

*** az is igaz, hogy értékelhetetlen eredménnyel...

3 komment

Címkék: munka

2012/II., harmadik rész

2013.02.19. 21:17 cavecat

Jobb későn, mint soha ;)

Rájöttem, hogy azért esik jól a nyári élményeimről írni (már amikor van rá időm...), mert most épp tél van. Még mindig rohadt hideg van, meg sötét, de a karácsonyi fényeket már leszerelték a városban. Csak a szürkeség maradt. Göteborgban legalábbis. Érdekes módon Uppsalában, mivel sokkal kevesebb a felhő, reggel korábban világosodik, este pedig később sötétedik (pedig valamivel északabbra van, mint Gbg!).

Ezzel szemben augusztus végén világos van és meleg :) Miután Magdi hazament, elutaztam egy kéthetes kurzusra Tjärnö-re, egy tengerbiológiai kutatóállomásra. Okozott némi fejtörést, mit csináljak a jákóval (meg a teknőssel) - mivel alig 3 héttel előtte költöztettük ki a pipit Svédországba nem akaródzott még ráadásul odaadni valakinek pesztrálni. Így is stresszeltem szegényt eleget a költözködéssel... Nézegettem szállást, de nem volt, az is messze, és drágán, egy teljes havi fizetésem ráment volna az autóbérlésre és a szállásra. Jobb híján megírtam a problémámat a kurzus szervezőjének, aki nagy örömömre visszaírt, hogy semmi gond, van "állatos szobájuk" (pet room), vihetem magammal a madarat is.* Először azt hittem, hogy az irodák mellett van külön szoba állatoknak, hogy ha pl. valaki magával vinné a kutyáját melóhelyre akkor legyen hova tenni (ilyet már láttam-hallottam máshol is (természetesen Svédországon belül máshol...)), és bár kicsit bizonytalan voltam, mennyire lesz boldog a pipi, ha nélkülem kell aludnia egy idegen helyen, de hát gondoltam legrosszabb esetben fogom a takarómat aztán én is odakucorodok a "pet room"-ba éjszakára. Így hát autót béreltem, becuccoltam a pipit meg a tekit, és elautóztam a Västkust egyik legszebb helyére.

DSC_0488.JPG

A tengerbiológiai kutatóállomás - nem meglepő módon - közvetlenül a tenger mellett van, gyakorlatilag a világ végén, a legközelebbi nagyobbacska település Skee és/vagy Strömstad. Göteborgból kb. 2 óra volt az út, nagyrészt autópályán (az utolsó fél órát kivéve, ami lassú és kacskaringós, ellenben gyönyörű), és miután kicuccoltam, vissza kellett vinnem a kocsit Skee-be (nem láttam értelmét a teljes időszakra autót bérelni, az borzalmasan sokba került volna, és amúgy se volt szükségem autóra, csak az oda- és a visszaútra, a kurzus ideje alatt teljes ellátást kaptunk). Az "autókölcsönző" valójában egy autószalon volt a semmi közepén, filmbeillő helyszín volt, sajnáltam hogy a fényképezőgépet a szálláson hagytam. Kb. ugyanannyi időbe került onnan tömegközlekedéssel visszajutni Tjärnöre, mint autóval Göteborgból...

Mivel a kutatóállomás ennyire távol van mindentől, és a busz naponta kb. 2x jár (reggel, amikor hozza a konyhai és takarítószemélyzetet, meg este, amikor viszi...), ezért bárki akar ott kutatni, az konkrétan odaköltözik arra a pár hétre-hónapra, és két teljes ház áll a vendégek rendelkezésére: a piros és a fehér.

DSC04562.JPGDSC04571.JPG

Én a pirosban laktam, és a pipi is velem: kiderült, hogy a (két darab) pet room ugyanolyan szoba mint bármelyik másik, csak a folyosó legvégén van(nak), és a folyosó-szakasz le van választva egy extra ajtóval, amire ki van írva hogy "lécci csukd be mert lehet hogy laknak itt olyanok akik allergiásak". Egyszerű, de nagyszerű, nem?:) A folyosó végén volt egy extra ajtó, hogy ott lehessen kisunnyogni a kutyával sétálni, megkímélve a többieket a kutyaszőr (-nyál, stb.) expozíciótól.

DSC04560.JPG

A kurzus nagyon tömény volt, délelőtt előadások, délután számítógépes gyakorlatok (statisztika, és az R nevű szoftver használata alapfokon), és mivel az első napot (első hét hétfő) és az utolsót (második hét péntek) a be- és kiköltözésre, utazásra szánták, így a közbeeső hétvégén is tanultunk, mint a güzü. Az üdítő (?) kivétel a vasárnap délután volt, amikor is elvittek minket hajóval Ursholmenre. Sokáig ez volt Svédország legnyugatibb lakott szigete - lakott, merthogy építettek egy világítótornyot, amihez kellett személyzet: lakott rajta 3 világítótoronyász, meg persze volt nekik feleségük, meg gyerekük. Csak ez a három család lakott állandóan a szigeten, de rendszeresen látogatták őket tanítónénik, orvosok, meg vitték nekik a mindenfélét (tüzelő, kaja, ilyesmi) hajóval - muszáj volt, a pöttöm, kopár szigeten nem nagyon lehetett semmit megtermelni. Mivel én a Södra Skärgårdenhez vagyok szokva, nem kicsit voltam csalódott, amikor megláttam ezt:

DSC04623.JPG

Igen, jól látjátok, ezen a szigeten nincs semmi. Semmi. A kurzus tanárai szerint pont ez a jó benne... :D
Ezekben a házikókban laktak anno a népek:

DSC04627.JPG

ezen kívül csak szikla volt, jó sok. Lehet, hogy csak én nem voltam megfelelő hangulatban, de nem nagyon tudtam mihez kezdeni ezzel a szigettel - meg magammal, több mint 2 órán keresztül.:P Már épp készültem éhenhalni, amikor "feltálalták" a tradicionális svéd rákvacsorát: főtt, egész rákokat (shrimp) egy hatalmas műanyagládában. Kár, hogy nem fotóztam le... de sajnos nagyon éhes voltam, és nagyon sokat kellett dolgoznom, hogy jóllakjak, a rákokat ugyanis meg kellett pucolni. Le kellett tépni a fejét, lebontani a farokpáncélját,  és ha valaki rutinos, ez biztosan csak 2 mozdulat, de nekem nem ment túl jól, ráadásul mindenféle gyanús dolgok kerültek elő az állatokból, na ezt inkább ne is részletezzük. Utolsó este is megörvendeztettek minket ezzel a remek hagyománnyal, de akkor többféle rák volt (shrimp, crab, crayfish - ezeknek biztos van magyar nevük is, csak én vagyok műveletlen), meg kagyló, meg osztriga, és már az első 5 perc után sejtettem, hogy vegetáriánusnak kellett volna vallanom magamat, a vegák ugyanis mindenféle küzdelem nélkül fogyasztható fogásokat kaptak.:)

Félreértések elkerülése végett, a kurzus nagyon jó volt, érdekes is, hasznos is, jól is éreztem magamat, a kaja ugyan elég borzalmas volt (nem csak a rákok, hanem úgy általában, az olasz, spanyol, portugál diákok folyamatosan panaszkodtak, és rendszeresen bevitették magukat a városba bevásárolni, hogy főzhessenek maguknak), de bármikor visszamennék még egy körre. Tkp vissza is mentem kicsit, rögtön a hazautazásom utáni napon, amikor Matyi jött Gbg-ba hétvégén - béreltünk egy autót egy napra, egyszerűen muszáj volt megmutatnom neki ezt a helyet, annyira szép. És ha már én nem dokumentáltam rendesen a helyszínt, Matyi megtette helyettem: itt vannak még fotók! ;)

-------------------------------------------------------------------------------------
* Mint utólag kiderült, a fickó azt hitte, csak a haverjai ugratják, és nincs is semmilyen papagáj. Amikor értetlenül néztem rá, ezt a jelenetet említette magyarázatként. Nem mondom, hogy értem. A fickó angol, ha ez esetleg segít valakinek az eset felgöngyölítésében.:)

1 komment

Címkék: utazunk kirándulások

Trädgårdsföreningen

2013.01.21. 20:15 cavecat

"Trädgårdsföreningen" a google translate szerint "kertészeti társaság"-ot jelent. (Valójában azt hiszem "a kertészeti társaság"-ot jelent, lévén a "föreningen" a határozott alakja ennek a főnévnek, de ne menjünk bele nagyon a svéd nyelvtanba, mert én se értek mindent - a svédek meg pláne nem :P)
Tulajdonképpen csak (?) egy park Göteborg belvárosában, egy nagy és vélhetőleg értékes területen - csodálom a svédek önuralmát, hogy még nem építettek lakóparkot a helyére :)
Ha valami esemény van - pl. Kulturkalas (ja, hogy arról se írtam még posztot? affene, gyűlik a "to-do-list"...:)) - itt tuti felállítanak pár sátrat, színpadot, de ha nincs esemény, akkor is jellemzően tele van, ha szép az idő, ide járnak piknikezni akik lusták messzebbre menni. Van két kávézó, meg egy étterem-szórakozóhely, a Trädgår'n, ahol szintén mindenféle happeningek szoktak lenni, pl. ott voltunk Manowar koncerten 2011 tavaszán. (Kis pikantéria, hogy a szórakozóhely azon kiváltságosok közé tartozott, ahol hajnali 3 után is árulhattak alkoholt, de valamikor 2012 tavaszán elvették tőlük ezt az engedélyt a 2011 során felvonultatott botrányok miatt, így kénytelenek már 3-kor bezárni a korábbi hajnali 5 helyett.) 

Természetesen a parknak is van saját honlapja, és még a wikipédia is ismeri :) 1842-ben alapította az épp aktuális svéd király, Svédország (Európa?) egyik legjobb állapotban fennmaradt 19. századi parkja. A rózsakert még három Michelin-csillagot is kapott, de nekem igazából a pálmaház a nagy kedvencem, a hatalmas levelű vízinövényekkel:

Az "igazgató villája" (lennék itt igazgató ;))

És persze a kaktuszok, amik minden évben mást "ábrázolnak":


(2010)


(2012)

Még néhány (nem sok) kép az albumban! ;)
(A képek egy részét Magditól "loptam", remélem nem bánja... A többi meg természetesen - szokás szerint - Matyi "szellemi terméke" ;))

Szólj hozzá!

Címkék: látnivalók

2012/II., második rész

2013.01.14. 21:42 cavecat

Nem hittétek, hogy lesz második rész, mi? Hát én se nagyon :D

A hollandiai kurzus után még kicsit imitáltam a munkát Göteborgban kb. 2 hétig, aztán hazautaztam Magyarországra nyaralni. Majdnem 3 teljes hetem volt otthon, sok mindenkivel találkoztam akivel már jó ideje nem sikerült. Még jógázni is elmentem Dóri barátnőmmel az Atma Centerbe! :) Sajnos a jóga típusokat sikerült fordított nehézségi sorrendben végigpróbálni: kezdtem egy 2 órás haladó szintű hot ashtangával, amitől a szó szoros értelmében rosszul lettem, aztán folytattam egy - szintén 36 fokos, de "csupán" másfél órás - agni-jógával, végül pedig befejeztem azzal, amivel kezdeni kellett volna: jógaterápiával. Ugyan nem lettem jógafüggő, de majdnem elhatároztam hogy itt is fogok járni jógázni (amiből persze aztán nem lett semmi :) *)

Július végén aztán megpakoltuk apám "dobozos" pözsóját, bőröndök, bicikli, papagájketrec, papagáj, teknős, pár üveg tokaji aszú, egy éjjeliszekrény, nem is tudom, mi minden volt még, de jól tele lett a raktér, és szépen elindultunk Göteborg felé. Ha valaki ilyesmire adná a fejét, pár paraméter, csak miheztartás végett: 2200 km (Csehországon keresztül rövidebb, de sz*rabb az út), 2 nap (közben megaludtunk Németországban Dransfeldben, a Landhotel zur Krone-ben**), napi kb. 9,5 óra nettó menetidő (levonva a kávé-cigi-pisi-szüneteket), 3 tank benzin. (Ugye, milyen olcsó az a fapados repjegy? Csak kell egy megfelelő viszonyítási alap, mint pl. a három tank benzin...;)) Sokan kompoznak (Rostock-Trelleborg), de mi úgy osztottunk-szoroztunk, hogy se időben, se anyagilag nem járunk vele jobban, ellenben kötöttséget jelent (a jegyet érdemes előre megvenni, úgy olcsóbb, viszont emiatt oda kell érni időre, ha törik, ha szakad). Vasárnap reggel indultunk, hétfő estére megérkeztünk.
Kedden kicsit fúrtunk-faragtunk, főztünk, meg elmentünk secondhandshopba, szerdán délután pedig megérkezett anyám repülővel (a pözsó kétüléses). Ők még csak télen látták Göteborgot, itt volt az ideje hogy megnézzék nyáron is :) Én közben úgy tettem, mintha dolgoznék ("a semmittevést oly módon csoportosítottam, hogy lázas tevékenységnek tűnjön", aranyköpés by Lacibácsi :)), de azért jöttem-mentem velük is erre-arra. Hétfőig maradtak, reggel indultak haza, nekem pedig volt (majdnem) 2 napom szusszanni - aztán szerda délután megérkezett Magdi barátnőm... Értitek már,  miért nem volt időm blogot írni? :D

Magdival szépen körbejártunk mindent ami "kötelező" Göteborgban - fölmentünk a Lipstickbe, benéztünk Älvrummetbe, végigjártuk a belvárosi látnivalókat, voltunk Paddan-túrán, nosztalgiavillamosozni, Trädgårdsföreningenben, a Lisebergben, a Volvo-múzeumban, a Sjöfartsmuseumban, megnéztük a Poseidon-szobrot meg a jávorszarvasokat a Slottskogenben, belebotlottunk a Way Out West fesztiválba, sétáltunk a Hagaban, egyik este sötétedéskor (az jó későn van augusztusban, este 10 körül) felmentünk a Skansen Kronanba, másik este beültünk a Port Arturba, Vrångöre is kimentünk, fölmásztunk Sörhallsbergetre "kilátni", és ahogy írom a listát, és linkelném be hogy mi micsoda, hát nincs mit linkelni, egy csomó mindenről nem írtam még posztot... De nem ma fogom ezt mind megírni, az tuti :P Most be kell érnetek ennyivel, pár hét múlva folyt.köv.! ;)

___________________________________________________________________________
* ellenben a Hollandiai biciklizésesdin annyira belelkesedtem, hogy egy darabig biciklivel jártam dolgozni - ha valaki pár éve azt mondja nekem, hogy akár még szakadó esőben is biciklire fogok pattanni és még élvezni is fogom, tuti kiröhögtem volna...

** kicsit stresszeltem, vajon nem vágnak-e ki minket madarastul mindenhonnan, utazás előtt hosszasan bújtam a netet olyan hoteleket keresgélve ahova állatokat is beengednek, de elég gyér volt a felhozatal - mindezt tök feleslegesen, a zur Krone volt az első hotel, amibe belebotlottunk, és így utólag már nem is értem, miért hittem hogy a vidéki kis német falvakban bárki fennakad egy akármilyen háziállaton.

Szólj hozzá!

Címkék: látnivalók utazunk

2012/II., első rész :)

2012.12.23. 18:40 cavecat

Nem tudom, észrevettétek-e, de minden évben elhanyagolom a blogot az év második felében.

Gondolkodtam, mi lehet az oka, és - a nyilvánvaló lustaságomon kívül - azt hiszem a svéd őszt/telet okolhatom leginkább. Ilyenkor én mondhatni téli álmot alszom, a korán kelés pl. egyáltalán nem megy (pedig minden rokon, ismerős úgy emlékszik rám, mint aki hajnalok hajnalán magától felébred és nem bír az ágyban maradni - lehet, hogy öregszem? :)), de este se szívesen maradok fenn sokáig (ez mondjuk sose ment). Az elmúlt fél évben többször is nekifutottam a blogírásnak, de valahogy mindig félbemaradt. Pedig mennyi minden történt!

Nyár elején voltam 2 hétig Hollandiában, Delftben, egy kurzuson. Delft nagyon helyes városka, a város centrumán jártam keresztül minden nap a hosteltől az egyetemig, azt hiszem tudnám csinálni hosszútávon is :) (Bár Hollandiában nagyon nagy a népsűrűség, lehet, hogy csak változatosságnak volt jó... ez csak akkor derül/ne/ ki, ha odaköltözök/nék/, ami egyelőre nem szerepel a terveim között :P)

delft.JPG

Kaptam kölcsön egy biciklit az egyik helyi kurzus-résztvevőtől, teljesen autentikus módon bírtam közlekedni. A bicikli kicsit ugyan nagy volt, elindulni még csak-csak, de megállni??? Olyankor le kellett ugranom róla.

bicikli.JPG

Ennek ellenére az első hétvégén elbicikliztem Nootdorpba szélkereket nézni (ami persze be volt zárva...), aztán pedig Hágába városnézni. Letekertem jó 10-12 km-t, jót tett a narancsbőrömnek :DDD

nootdorp.JPG

Haga, Beke Palota.JPG

A második héten a kurzus keretén belül elmentünk Rotterdamba, megnézni az ottani - föld alatti - szennyvíztelepet.

Rotterdam szvtelep.JPG

Ezután aki akart, maradhatott városnézni. Persze a sok kripli a hétvégi városnézésre (berugásra, akármire) hivatkozva visszament Delftbe pihenni, csak néhányan maradtunk... (Hova lett mostanra az a rengeteg energia, ami akkor végigvitt a városon? :)) Mivel Rotterdamot a második világháborúban elég alaposan lebombázták, rengeteg új épület van, teljesen más a város hangulata, mint Delfté vagy Hágáé.

Rotterdam.JPG

A második hétvégét már Amszterdamban töltöttem, és először rettentő csalódott voltam. Nagy, zajos, koszos, büdös, és minden gagyiboltban kurvás meg kannabiszmintás vackokat árulnak. A csatornák, a keskeny házak és a biciklik addigra már elvesztették varázsukat, hozzászoktam Delftben, így Amszterdamnak csak a negatív tulajdonságai tűntek fel. Szóval egy tanács: ha mentek Hollandiába, először Amszterdam! Csak utána a kisebb városok. Az első napom el is ment némi parkban meg városban őgyelgéssel, hajós városnézőtúrával, amúgy nem volt kedvem semmihez. Estefelé, nem sokkal zárás előtt találtam meg a van Loon múzeumot, ami viszont nagyon tetszett!

van Loon.JPG

A második napon esett az eső, de megembereltem magamat, és találtam néhány érdekes helyet: a lakóhajó-múzeumot, a kanális-múzeumot, a Mi Urunk A Padláson templomot.

MiUrunkAPadlason.JPG

A nap végére egész megkedveltem Amszterdamot, hiába az első rossz benyomás :) Szinte sajnáltam, hogy másnap délben már mennem kell. A 48 órás I amsterdam kártyám reggel 10-kor járt le, így még 9-kor pont be tudtam menni vele az állatkertbe, a délelőttöt ott töltöttem.

HolACica.JPG

És akkor ezt most nagyon dióhéjban írtam le, aztán mégis tele lett vele egy blogbejegyzés - szerintem jobb lesz, ha egy következő posztban folytatom az év második feléről szóló beszámolómat...

Szólj hozzá!

Címkék: főváros utazunk

Jákó

2012.08.16. 11:06 cavecat

1 komment

Címkék: jákó

Mentás zöldborsóleves

2012.07.13. 07:43 cavecat

Még két évvel ezelőtt ettem a Kungsportsaveny / Götaplatsen környékén egy étteremben hideg mentás zöldborsólevest ebédre. Aztán valamikor június elején eszembe jutott ez az emlék, úgyhogy kerestem a neten egy receptet, és meg is főztem. Matyi eleinte finnyogott a gondolatra, de a pirított bacon kockák meggyőzték :D

Írtam is róla egy remek blogbejegyzést, és elmentettem piszkozatba, mondván, majd jól lefényképezem a mentabokrot (ill. ami maradt belőle...*), és azt is kiposztolom. Aztán elutaztam Hollandiába két hétre, és mire visszaértem, a mentabokor szegénykém eléggé halott volt... (A többi növény valami csodával határos módon túlélte a két hetet :))

Recept következik:

1/2 fej apróra vágott vöröshagymát 1 evőkanál vajon megpárolunk.

Hozzáadunk fél liter vizet, egy leveskockát (tyúkhús- vagy zöldségleveskockát) és fél kiló mélyhűtött zöldborsót. (A zöldborsó baromi soknak tűnik, én határozottan pánikba estem, alig fért bele a lábosba, de végülis ez egy krémleves, majdhogynem püré, szóval nem, nem elírás az a fél kiló!)

Ha a zöldborsó megpuhult, levesszük a tűzről, hozzáadunk 1-2 marék* friss, apróra vágott mentalevelet, majd botmixerrel pürésítjük.

Végül hozzáadunk 1 dl tejszínt, sózzuk, borsozzuk, a teflonserpenyőben kisütött baconkockákat pedig tálaláskor szórjuk csak a tetejére.

Ez az eredeti recept fele, ketten két napig ettük.
Ettük langyosan, meg hidegen, mindkettő jó volt, állítólag melegen is finom.
 

*(sajnos ez egy fél bokor legyilkolását jelenti - ha az eredeti adagot, ennek dupláját főzi az ember, az bizony egy teljes mentabokor halálos ítélete...)

Szólj hozzá!

Címkék: kaja sütés főzés

Randa baba állatka

2012.06.15. 12:00 cavecat

Ilyen lesz, ha nagy lesz! ;)

Szólj hozzá!

Uppsala / Stora Delsjö

2012.06.05. 14:57 cavecat

Töprenkedtem, miről írjak előbb: Uppsaláról vagy a Stora Delsjöről.

Utóbbit nagyon régóta tervezem már megírni, és rengeteg kép van róla.

Előbbi egy elég friss esemény, kép még nincs, és talán fontosabb is, mint hogy hova járunk napozni... vagy hát nem is tudom :)

Na most aztán már muszáj írnom mindkettőről, mi? :D

Matyi talált állást, azonnali (azaz június 4-ei) kezdéssel.
Uppsalában.
Uppsala 450 kilométernyire van Göteborgtól. Négy-négyésfél óra vonattal, 1 átszállással.
Nyilván ez így heti ingázás lesz, és most biztos szörnyülködtök, hogy ez milyen nagy távolság, mennyi idő, meg pénz, de ebben sajnos nem ez a gáz - hanem a lakás-helyzet, már megint.
Egyelőre nyár van, Uppsala egyetemváros, a diákok augusztus végéig be se teszik oda a lábukat, így Matyi most másodkézből bérel egy diáklakást augusztus végéig. De hogy utána mi lesz?... Én azt hittem, hogy csak a nagyobb városokban van ilyen elképesztő lakás-mizéria, de nem. Alhangon 1,5 év várakozási idő egy bérlakásért, egy alig 150 ezres kisvárosban. Olyan hihetetlen számomra, hogy a svédek belenyugszanak ebbe, hogy semmit nem tesznek ez ellen, sőt, hogy egyáltalán hagyták idáig fajulni a dolgokat...
(Nyilván meg fogjuk oldani a problémát, eddig is megoldottuk mindig valahogy.)
A távolság meg, hát nem véletlen, hogy a svédek nem kilométerben, hanem "mil"-ben számolják a távolságokat: Göteborg-Uppsala 45 mil, ez nem hangzik olyan soknak, ugye? :D
A 4 óra persze nem kevés, de ha péntek délután vonatra ül valamelyikünk, estére már odaér. Ilyenkor nyáron, amikor világos van sokáig, nem fáj ha csak este 10-re érkezik "haza" az ember. Télen meg már 3-kor is sötét van, szóval akkor megint tökmindegy, hogy hány órára ér oda az ember.:)))
A meló pedig maga a tökély, Matyi egy halom méregdrága hiperszuper mikroszkóppal fog játszadozni napi 8 órában, szerintem ezt neki találták ki :)
Ha lesznek képek, feltöltögetem őket!

-------------------------------------------------------------------------------------

És akkor a Stora Delsjö.

Amikor azt mondom/írom hogy "kimentünk a tóhoz" akkor mindig a Stora Delsjöről van szó.
Nagyon szép tó, körülötte természetvédelmi terület, a vize olyan tiszta, hogy lelátni az aljáig - már persze ahol elég sekély hozzá, glaciális tóról lévén szó ez csak a part közvetlen közelében esélyes :) Van egy homokos strandja, ami így néz ki:

Rendszeresen etetünk kacsákat, meg kákalaki akkákat:

 

 

Múltkor pedig találtunk a vízben egy ilyet:

tippeket kérek kommentekben, szerintetek micsoda! :) (Annyit elárulok, hogy még baba ;))

Nem csak nyáron járkálunk ki ide, hanem néha ősszel meg télen is, Matyi csinált egy remek képsorozatot a hídról: 

 

 

 

 

 

 

További képek a tóról itt!

Ja, és hogy hogy lehet ide kijutni? A Korsvägen-ről az 5-ös villamossal (5 perc villamossal, majd kb. fél óra séta, hegynek felfelé), vagy az 50-es busszal (15 perc busszal, majd kb. 20 perc séta, kevésbé meredek útvonalon), szóval néha még hétköznap délután is kimegyünk munkaidő után :) (A Chalmerstől a Korsvägen 1 azaz 1 villamosmegállónyira van. Otthonról már kicsit több, kb. 25-30 perc.)

Így hogy kb. 1 óra alatt ki lehet ide érni, bizony a tó gyakran jelent komoly konkurenciát a szigeteknek :) Bár a tenger, az mégiscsak tenger... "Szárazföldi" embernek az a nagy dolog, hiába sós, meg hideg, meg medúzás :P

Ha már a tengernél tartunk: kb. 1,5 hete úsztunk a tengerben. Na nem kell valami nagy pancsolásra gondolni, rohadt hideg volt, de azért bementünk.
Kezdünk "svédülni"? :)

1 komment

Címkék: kirándulások Uppsala

retro gastro

2012.05.18. 18:29 cavecat

Jön egy barátnőm látogatóba, kérdezte, mit hozzon otthonról. Kolbászt? Téliszalámit? Neeeem... az van! Méghozzá szerintem nem is drágább itt, mint otthon. Szóval abban maradtunk, hogy túrórudit.

Aztán eszembe jutott, hogy néha szoktuk nézegetni a retro gastro blogot. Nosztalgiázunk, meg csorgatjuk a nyálunkat. Mindenkinek ajánlom figyelmébe! :) A menzás "finomságok" (finomfőzelék...) és a tényleg finom menzakaják (pl. paradicsomos káposzta... de ez ugye ízlés kérdése) mellett rengeteg bolti nass, csoki, keksz, miegyéb van felsorolva: pilótakeksz, mesekeksz, parány, macskanyelv, melba kocka, dianás cukorka, dunakavics, franciadrazsé... Talán kicsit későbbi, de már szerintem ez is retronak minősül: sportszelet, eperjó, bohóc, autós, kapucíner, mit hagytam ki? (amikor még nem volt tele minden polc a Mars Inc. csokijaival, amikkel amúgy semmi bajom, főleg a Snickers-t szeretem ;))

Na és persze sertésmájkrém, az a "békebeli", meg a tepertőkrém... Töpörtyű jöhet úgy natúrba is, meg töpörtyűs pogácsa formájában. Na, mindjárt megéhezek...

Ja, meg a sűrített tej! A nagymamám a kávéjába tette, mi meg persze folyton kunyeráltunk, ha hagyta volna, együltő helyünkben kiszopogattuk volna a tubus teljes tartalmát...

Egy szó mint száz, nézegessétek a retro gastro blogot, mert vicces! :)

1 komment

Címkék: kaja

Anyák napja

2012.05.06. 18:32 cavecat

Úgy tűnik, lassan már csak a hagyományok bírnak blogolásra késztetni, mint a piknik meg az anyáknapja. Pedig mennyi minden volt a fejemben hogy kéne írni róla!... Pl. a szintén hagyományosnak tekinthető húsvéti krókuszfotózás... Vagy az év első igazán meleg napja: 20 fok, felhőtlen napsütés, és ezek folyományaként egy remek leégés... (Az orrom azóta is vörös.) A drága szüleim jól kiröhögtek, amikor közöltem széles vigyorral hogy itt 20 fok volt, merthogy közben Budapesten 30 :) De szerintem nekünk jobb volt :P

Na, vissza az anyáknapjához:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ibolya, sok szerettel minden anyukának! (és nagymamának, persze)

Szólj hozzá!

Piknik-tájm!

2012.04.09. 06:50 cavecat

Ebből úgy tűnik, hagyomány lesz :)

Kb. egy hónapja (egészen pontosan március 10-én) megejtettük az év első piknikjét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogy a helyszínválasztás volt rossz (tavaly a Safjället naturreservatban voltunk), vagy hogy egy héttel korábban mentünk, nem tudom, de piszok hideg volt! Pedig reggel, amikor elindultunk otthonról, hét ágra sütött a nap, kifejezetten meleg volt. Aztán 1-1,5 óra alatt kiértünk Vrångöre, és ott/addigra felhős volt az ég, és nagyon fújt a szél (alig bírtunk tüzetgyújtani, az egyszerhasználatos grillt teljesen elfújta, a "hagyományos" máglyarakás is csak hosszas küzdelem árán gyulladt meg rendesen).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De azért jó volt!:)

A tavasz-érzetemet tovább fokozandó, húsvétkor (azaz most :)) hazaruccantam egy hétre, és hát mindenki azt kérdezgeti, Svédországban milyen idő van. Semmi meglepő infóval nem tudok szolgálni: ott bizony később jön a tavasz. Ilyenkor, március-áprilisban még átlagosan 10 fokkal kevesebb van Göteborgban, mint Budapesten, pedig nap közben 7ágra süt a nap. De fogtok ti még irigykedni augusztusban, amikor Budapesten 40 fok lesz, Göteborgban meg 25!:P

Szólj hozzá!

Címkék: évszakok kirándulások

Kiruna

2012.03.06. 15:10 cavecat

Ezt szerintem már mindenkinek elmeséltem külön-külön, szóval nem is tudom, megéri-e megírni a beszámolót - pláne hogy azóta több mint egy hónap eltelt. Esetleg ötleteket adhat olyanoknak, akik épp Kirunába készülnek :)

Ugyanis, ha valakinek van rá ideje-pénze, szerintem mindenképp érdemes ellátogatni Kirunába, nekünk hatalmas élmény volt! Annak ellenére, hogy sajnos végig felhős volt az ég, és ezért egyik este sem láttunk északi fényt. Nyilván az északi fény miatt még egyszer vissza kell mennünk oda északra, de én szívesen megnézném, milyen ott nyáron, amikor nem megy le a nap, sőt, azt is megnézném, milyen a " vårvinter", a "téltavasz", amikor (március-április környékén) már hétágra süt a nap és bőven pluszok vannak napközben, de még nem olvadt el a hó, éjjel meg mínuszok... és az ősz is biztos gyönyörű... Szóval tulképp lehet, hogy szívesen odaköltöznék egy évre :)

Kiruna a legészakibb város Svédországban, az északi sarkkörön túl van. Kb. 18 ezer lakosa van, nagyrészük a vasbányában dolgozik, a maradék meg a turizmusból él. Odautazni leginkább repülővel meg vonattal lehet - a repülő drága, viszont csak 2 óra Stockholmból, a vonat olcsóbb, viszont huszonvalahány óra.

Mi repülővel mentünk, tehát előbb felvonatoztunk Göteborgból Stockholmba, aztán onnan elrepültünk Kirunába. Reggel 7 körül indultunk otthonról, délután fél 5-re értünk Kirunába - nem voltunk éppenséggel frissek és üdék.:) De a mínusz 11 fok frissítőleg hatott :D

Becsekkoltunk a szállodába, pihentünk egy kicsit, aztán mentünk motorosszánozni. Kaptunk meleg overallt, hótaposót, kesztyűt, sapkát, bukósisakot, de mindennek ellenére nem volt melegem. Pedig felhős volt az ég, -18 foknál hidegebb tuti nem volt. Mi lett volna velem, ha nem felhős az ég, és a hőmérséklet az ilyenkor szokásos -30 köré süllyed?... :) A túravazetőnk kint az erdőben megvendégelt minket egy kis teával meg keksszel, hát megdöbbentem, milyen sokáig tart felforralni egy kanna vizet (pedig a szó szoros értelmében beletette a tűzbe).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elég sűrűre szerveztük a programunkat, másnap aránylag korán keltünk, végigettük a svédasztalos reggelit, aztán mentünk Jukkasjärvibe megnézni a Jéghotelt. Illetve, mentünk volna, ha lett volna busz, de benéztük: az 501-es télen, hétvégén nem jár. A taxi 900 korona oda-vissza, úgyhogy inkább béreltünk egy autót 750-ért.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem volt egyszerű így hirtelenjében kocsit találni, de végülis sikerült. A kölcsönzős fickó ugyan némi magyarázkodás közepette adta oda a Dacia kulcsát, bizonygatva, hogy bár román az autó, és a fényszórót nekem kell lekapcsolnom, ha kiszállok, de azért nem rossz kocsi. Hát, én elfogadnám azonnal, zokszó nélkül :) (Dacia Duster 4x4 mindenféle elképzelhető hasznos és haszontalan extrával, többek között ülésfűtéssel és klímával).

Jukkasjärvi kocsival max. fél óra Kirunától, így maradt még egy kis időnk körbesétálni a faluban, mielőtt kezdődött a vezetett túra a jéghotelben. Helyes kis falu, de azért nem bánom, hogy mi inkább Kirunában szálltunk meg...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A jéghotelben déltől volt angol nyelvű vezetés - a "szállóvendégek" este 6-tól reggel 10-ig lehetnek csak a szobájukba, mert napközben jön a turista-áradat :) Nem mintha akarnának tovább maradni: aki rászánja a pénzt, az is max. egy éjszakát tölt a (meglehetősen puritán) jég- vagy hószobákban, a többit a hotel "rendes" (meleg) szobáiban tölti. Így néz ki egy szoba:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ágy, asztal, szék, slussz. Szekrény nincs, a cuccaidat egy öltözőszekrénybe tudod elzárni arra az éjszakára, amit a jégszobában töltesz. Lefekvés előtt pár órával nem ajánlatos inni, mert wc nincs a szobában. Fel kell öltözni meleg ruhába, belebújni egy hálózsákba ami benne van egy másik hálózsákban. Hőmérséklet mínusz 5-8 fok, ennél hidegebb akkor sincs, ha kint mínusz 30 van. ;) A hó jól szigetel - ja, merthogy a jéghotel hóból van ám :P Mindezt alhangon 3200 koronáért. Tisztára megéri, nem? :D

Nem csak ilyen puritán szobák vannak, minden évben készül néhány műalkotás, "Art Suite", ezeket persze lényegesen több pénzért lehet kivenni (4300-5800 korona).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze ezekben sincs túl sok minden az ágyon kívül... Több kép az albumban. ;)

A jéghotel után megcsodáltuk a helyi számi templomot, majd visszaautókáztunk Kirunába.

Elvileg este 6-ra jött értünk a kutyaszános túravezető, gyakorlatilag sajnos amikor felhívtuk, közölte, hogy vasárnapra várt minket, nem szombatra. Így jártunk. Megspóroltunk 2000 koronát, és szegényebbek lettünk egy kutyaszánozós élménnyel :( Ráadásul a kocsit már visszavittük a kölcsönzőbe, mire ez kiderült - ha még nálunk lett volna, elruccanhattunk volna Abiskoba. Ehelyett a városban sétálgattunk, megnéztük a templomot, a városházát, és készült pár kép a hatalmas halmokba hordott hóról is.

 

Vasárnap délelőtt lovagolni mentünk. Elvileg jávorszarvas-szafari volt, de jávort csak a lovardánál láttunk (a nagy hidegben bejönnek a farmokra kaját lopni a lovaktól :)), az erdőben egy darabot se.

Ültünk viszont izlandi pónin, ami azért vicces, mert nem csak lépni, ügetni és vágtázni tud, hanem van egy "tölt" nevű jármódja. Olyasmi mint az ügetés, csak sokkal kényelmesebb. És nagyon cukik, ahogy szedik a lábukat! :D Én egy Sokki nevű lovon ültem (ő a tarka), Matyi pedig Hvellur-on (ejtsd kb. "fellúr", ő a szürke).

 

Lovaglás után kaptunk egy remek ebédet, rénszarvashúsból, majd visszavittek Kirunába, ahol felszálltunk a vasbányába menő turistabuszra. A vasbányában a sok technikai részlet mellett megtudhattuk, hogy a (külszíni) bányászat kezdetben két hegyen is folyt: Kiirunavaara és Luossavaara - kiruna számiul hófajdot jelent, luossa pedig lazacot (utóbbi nyilván a hegy lábánál elterülő Luossajärvi tóról kapta a nevét). Ma már csak a Kiirunavaara hegyben bányásznak (már régóta nem külszíni fejtés, hanem mélyművelésű bánya), Luossavaara-t sípályává alakították, a tavat pedig félig lecsapolták, hogy ne folyjon le a bányába. Mivel a vasérc úgy helyezkedik el a földben, hogy mélyen benyúlik a város alá, elköltöztetik a várost; a turistbyrå-ban kiállított maketten és térképen jól látható, a város mely részeit kell záros határidőn belül (értsd: 20-30 év) lebontani, elköltöztetni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A piros dróton belül található többek között a vasútállomás, a városháza és a templom, de az a hotel is, amiben mi megszálltunk. Kár érte, hangulatos kis hotel... addig menjetek oda, amíg még megvan :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pár hasznos oldal, info:
A legtöbb információt ezen a honlapon keresztül találtuk. Mindent érdemes jó előre megszervezni, szerintem a helyszínen programot szervezni már elég necces, mindenki hónapokkal előre be van táblázva. A bányatúrára ("LKAB InfoMine") a fenti honlapon kell jegyet venni, a többit e-mailben szerveztük. Lovagolni Ofelas-ékkal voltunk, motorosszánozni (és majdnem-kutyaszánozni) a Campalta-val. A hotel neve Hotell Vinterpalatset, autót a turistbyrå segítségével foglaltunk (legalább 3 nagy cég - Avis, Hertz, Europcar - elérhető Kirunában, de biztosan van több kicsi is). A jéghotelbe a helyszínen lehet jegyet venni, nem kell előre foglalni.

Mi tuti visszamegyünk még valamikor :)

1 komment

El se hiszem!

2012.03.02. 14:33 cavecat

Január 4-én bebattyogtam a Vodafone egyik ügyfélszolgálatára, hogy legyenek kedvesek az előfizetéses díjcsomagomat átváltani feltöltőkártyás csomagra.

Azóta folyamatosan szerelmesleveleket írogatok nekik, mert kábé mindent elbénáztak, amit el lehet.

Most (ma) sikerült pontot tenni az ügy végére. Ejha, micsoda tempó! ;)

Pontosabban, elvileg 30 napon belül fogják visszautalni a pénzt amivel tartoznak nekem, de megelőlegezem nekik a bizalmat, hogy ezt már nem fogják elbaltázni... Csak aztán nehogy pofára essek. :D

1 komment

Feliratkozás

2012.01.30. 12:16 cavecat

Ugyan a bloghu programozói nem akarták, de mégis lett emailes feliratkozási lehetőség.

A gmail és egyéb google honlapok rendszeresen azzal nyaggattak, hogy új privacy policy van, olvassam el - némi vonakodás után beadtam a derekam, és elolvastam. Persze egy jócsomó maszlag az egész, nyilván továbbra is nulla a privátszférám, mindent naplóznak, amit csak lehet, meg hörcsög módjára gyűjtik rólam az adatokat... viszont a dashboardon a google termékek között találtam a feedburner-t, ami lehetővé teszi az emailes feliratkozó doboz létrehozását (olyan blogokon is, ahol a blog saját programozói nem fáradnak ilyen oldaldoboz létrehozásával).

Na ebből most biztos nem sokat lehet érteni, én se értem, de a lényeg: ott van jobbra a "Feliratkozás" oldaldoboz, tessék bepötyögni a mailcímeteket, aztán felugrik egy ablak, ott tessék beírni a karaktereket, plusz majd érkezik egy email, ott meg a linkre kell kattintani hogy működjön a dolog (naggyon biztonságos ám ;))

Ha bármi gond van ezzel az izével, sikiccsatok...

Szólj hozzá!

Címkék: a technika ördöge

Videó

2012.01.13. 09:03 cavecat

Szólj hozzá!

Címkék: mindenmás

Megint másik lakás

2011.12.25. 08:37 cavecat

Október 3-án költöztünk be. Szeretjük. Szép (lett).:)

Az úgy volt, hogy azt hittük, mivel augusztus 8-tól hivatalosan is diák vagyok, maradhatunk a guldhedeni SGS diáklakásban, de aztán kiderült, hogy mégsem. Mert ugyan Matyi nevén volt bérelve a lakás, de igazából a témavezetője / az egyetem bérelte neki a lakást, és így én nem vehettem át tőle a szerződést. Ne kérdezzétek, miért. Így hát július végén, amikor visszajöttünk Magyarországról, pánikszerű lakáskeresésbe kezdtünk. Kiplakátoltuk a környéket, hátha megszán minket valaki, és "andra hand" lakás-hirdetésekre jelentkezgettünk tömegével. Az SGS-t teljesen esélytelennek hittem, mert ott friss "versenyzőként" lehetetlen lakást szerezni, minimum 6 hónapig kell várni a legretekebb lakásra is. Ugyan 2010 tavaszán megpróbáltam beregisztrálni, de azt a választ kaptam, hogy majd csak akkor bérelhetek náluk lakást, ha lesz papírom a Chalmerstől (akkoriban a Borås-i főiskolától volt csak). No, hát kiderült, hogy lakást ugyan nem bérelhettem, de a "sorba" azért beállítottak: 2011 nyaráig majd' 1,5 év telt el, ezzel pedig már egész jó lakásokat lehet szerezni! Rávetettem magam az SGS honlapjára, az első lakás, amire "behívtak", ott volt Guldhedenben, 28 nm, egy szoba, gyönyörű kilátás. Ötből ötödikek voltunk a sorban, nem kaptuk meg. Miközben ennek a lakásnak az ügyintézésével sz***kodtak, másik 3 lakásnak is lejárt a jelentkezési határideje, és mindnél benne voltam az első ötben - de csak kettőre hívtak be, mert 3-nál több ajánlatot egyszerre nem kaphatok, és a guldhedeni még benne volt a rendszerben, bár már tudtuk mind, hogy nem én kapom meg. Áh, nem voltam ideges, kicsit se... Ráadásul a 3-ból pont a Högsbohöjd-i lakásra nem hívtak be, pedig az Ruddalen mellett van, laktunk volna ott szívesen. Felhívtam őket, mi alapján maradt ki pont az, de megnyugtattak: ott sokadik voltam a sorban, és előttem már valaki igent mondott rá. (Amúgy random választottak a 3-ból, nem azért az maradt ki, mert ott volt a legkisebb esélyem.) A másik két lakás, amire behívtak, ég és föld volt: az egyik 28 nm, a másik 42, az egyik egy 12 emeletes toronyházban, a másik egy 4 emeletes társasházban, az egyik totál lepukkant (pl. csap letörve), a másik "csak" némi festésre szorult. De az előbbi aránylag közel volt Ruddalenhez, a másik pedig a város számunkra ismeretlen részén, Lindholmenen volt. Nyilván mindkettőre igent mondtunk (sürgős volt költözni), de az SGS-nél be lehet (kell) állítani sorrendet, hogy melyik tetszik jobban. Némi töprengés után beállítottuk a sorrendet: a nagyobb az első, a kisebb a második. Megkaptuk a nagyobbat. 1,5 év sorbanállással. (Miheztartás végett: az előző lakó 3 évig várt ugyanarra a lakásra...) Röviden: hatalmas mázlink volt.

No eleget hablatyoltam, jöjjenek a képek. Így néz ki, miután kifestették, és szépen berendeztük:

Az íróasztalt, a tévét és a tévéállványt a hulladéktárolóból guberáltuk.

No persze nem volt ez ilyen vidám a legelejétől, kb. egy héttel beköltözés előtt kaptam az e-mailt, hogy a lakást kifestik - de nem ám mielőtt mi beköltözünk, hanem közben, meg utána! Október 3-án délelőtt költözött ki az előző lakó, mi 3-án delután költöztünk be - és mire odaértünk, a festő már ott volt. És nem igazán értette, hogy akkor mi most oda be akarunk költözni? És ott is akarunk aludni? - Hát hol máshol???

Szóval az első 5 napban így laktunk:

 

 

 

Aztán még egy hétig így:

 

Aztán kitakarítottunk, majd elmentünk az Ikeába és vettünk bútorokat.:) 

A festésen kívül persze volt még pár finomság a költözés körül - látszik, hogy nem vagyok rutinos költözködő, nekem ezek a dolgok még újak. Pl. mi a régi kislakásban egy napig csomagoltuk össze a cuccunkat, aztán egy napig takarítottunk, no hát itt az előző lakó nem nagyon bajlódott a takarítással, mind a klotyóban, mind a mosogatóban remek kis biofilmek élősködtek az összes elérhető felületen. Költöztetőcéget nem hívtunk, inkább béreltünk egy kisteherautót (Hyundai H1, ha valakit érdekel), bele is tömködtünk mindent, na az is egy élmény volt. A "házmester" vagymicsoda (husvård) egy tróger disznó, hetekig vártunk arra, hogy lecserélje a foglalatot a plafonon, és fel tudjuk szerelni a lámpákat. Mindezt ugye októberben, amikor már igencsak korán sötétedik Svédországban. 2 hónappal ezelőtt kértem egy második kulcsot a postaládához (csak egyet adtak, kettőnknek), azóta se kaptam meg. Amikor eltörött a fürdőszobaajtó egyik műanyag zsanérja, inkább lecsréltük mi, az nem tart hetekig-hónapokig...

Biztos van még sok apróság, pl. a remek csillár az étkezőasztal felett, a függöny-mizéria, vagy a gardróbszekrény beszerelése, amikről nem meséltem, de hát kell maradjon valami a következő poszt(ok)ba is :) És mivel a lakás még nincs teljesen kész (egy lakás soha nincs teljesen kész ;)), biztos lesznek még később egyéb mesélnivalóim is...

Azt hiszem, megérte elköltözni (pontosabban, megérte volna akkor is, ha nem lett volna muszáj). De azért most egy darabig (mondjuk 2-3 évig) nem szeretnék költözködni.

1 komment

Címkék: lakás

Ajjaj...

2011.12.01. 14:44 cavecat

Jól elviccelődtem az előző posztban azon, hogy a havi egy posztra gyúrok, aztán ez lett belőle. Mindjárt karácsony. Évszakonként egy poszt?... :D

Pedig rengeteg minden történt, de talán pont ezért nem ment a blogírás... vagy hogy ősz van (volt, most már inkább tél van), meg sötét, és ilyenkor én legszívesebben téli álmot aludnék, mint a macik.

Tulajdonképpen két dologgal vagyok adós, de azokkal nagyon: az egyik az új melóhely, a másik az új lakás. Ezen kívül volt még egy konyhai "balesetem" is, majd arról is írok...

Az új munkahely alig más mint a régi: ugyanúgy a Chalmersen vagyok, csak másik tanszéken (BoM*), másik csoportban (WET*). Itt is kevesen dolgoznak a laborban, a csoport nagyja itt is modellező, de legalább nem katalizátorokat modelleznek, hanem baktériumokat :) Én is bacikkal kísérletezek, csak most nem biogáztermelő bacikkal, hanem szennyvíztisztító bacikkal. (A biogáztól se kerültem nagyon messze: a biogázüzemből kikerülő erjesztési maradék viztelenítése során visszamaradó magas nitrogén-tartalmú szennyvizet próbálom nitrogénteleníteni mindenféle baktériumok segítségével, mint pl. az "anammox" és az "AOB" fedőnevű baci-csoportok.)
Van egy nagyon aranyos témavezetőm, Britt-Marie, akinek folyton rengeteg dolga van, és sose ér rá foglalkozni velem. Van egy szintén aranyos golden retrievere, Boris, akit folyton behord magával az irodájába, szóval ha beszélni akarok vele, előbb az unatkozó kutyát kell lekenyereznem.
Aztán, van egy co-supervisorom, Malte, aki a Göteborgs Universitet (GU*) egyik mikrobiológiaprofesszora, vele valamivel gyakrabban beszélek - kéthetente mindenképp, mert kéthetente van egy "literature club" ill. "anammox meeting" neveket viselő esemény, amikor is péntek délután összeülünk másik 6-7 kutatóval megbeszélni pár előre kijelölt cikket. Ezek a cikkek ritkán kapcsolódnak közvetlenül a témámhoz, de sose árt, ha az ember szélesíti a látókörét... és lehet, hogy kreditpontokat is fogok kapni érte (elvileg 45 kreditet kell begyűjtenem 2,5 év alatt, majd további 15 pontot a védésig).
Ezen kívül van még egy adjunktus (?) itt a tanszéken (svédül foass, forskarassistant), Frank, aki velem kb. egyszerre kezdett itt a WETen, de előtte meg a GU-n dolgozott, szóval régóta ismeri a kutatócsoport tagjait. Egyelőre neki veszem a legtöbb hasznát, mindenféle mikrobiológiai technikákat tanít nekem, pedig szegényke papíron nem is a témavezetőm (ezen persze meg fogok próbálni változtatni**).

A kollégák jófejek, van pl. egy tündéri "pótmamánk", aki egyben a csoport gazdaságisa is, egy nagyon effektív, nagyon talpraesett, 60 (?) körüli nő, bármi nyűgöm van (jó, nem bármi, de majdnem-bármi), vagy ő tud segíteni, vagy tudja, ki tud segíteni. Van másik 6 doktorandusz, 1 posztdok, 3 foass, 4 docens, meg 2 professzor, ez a "szűk" környezet, azok a kollégák, akikket pl. a kávézóhelységben (svédül "fikarum", nem röhög! ;D) rendszeresen találkozom. Jamerthogy itt is megvan ám a "svéd munkarend", munka 9-től, kávészünet 10-től, ebéd fél 12-től, kávészünet fél 3-tól, ne kérdezzétek, mikor dolgozunk...:)

Kaptam egy remek irodát, amiben teljesen egyedül "lakom" - mondhatni mintegy kárpótlásul az Élettől azért, hogy az előző tanszéken az MSc-s/BSc-s diplomázók szobájába bírtak besuvasztani, így kb. 10 db, meglehetősen hangos diákkal kellett egy légtéren osztoznom. A remek iroda amúgy meglehetősen hűvös, de igyekszem minél kevesebb időt benne tölteni, és inkább a laborban dolgozni. (Ez ebben a félévben nem sikerült 100%-osan, no de jövőre újrapróbálom...) Laborból kettő is van: az egyik itt a Chalmersen, a másik a GU-n, előbbi a reaktoroknak ad otthont, utóbbi a mikrobiológiai kísérleteknek (FISH, T-RFLP, qPCR - nem kell kétségbeesni, ha valaki ezeket nem érti, amúgy sem lényegesek ;))

Ha egyszer odajutok, hogy csináljak pár képet az irodáról meg a laborokról, felpakolom majd őket ide.

Asszem dióhéjban kb. ennyit érdemes tudni a munkahelyemről, majd biztos mesélek még, ha lesz mit.

A lakásról meg majd legközelebb...

-------------------------------------------------------------------------------------

* a rövidítéseket tessék megjegyezni, fogom még őket használni. Ha azt írom, hogy CMB, az a GU "szinonímája" (az ottani tanszék/csoport neve) :)

** ez azért fontos, mert itt mindenki naplót/leltárt kell vezessen a munkaóráiról, mikor, mire, mennyi időt áldozott, aztán azt összevetik a "hivatalos" verzióval, hogy elvileg hány előadása, laborgyakorlata, diplomázó diákja, stb. volt, és kiszámolják hogy elvileg mennyi az annyi, aztán lehet küzdeni, ha egy előadásért csak 3 órát számolnak el, holott rákészüléssel együtt volt az 6 is...

Szólj hozzá!

Címkék: munka

Koppenhága

2011.09.20. 18:40 cavecat

Úgy gondoltam, megpróbálok heti egyet posztolni, de úgy tűnik, nem jött össze.

Most a havi egy posztra gyúrok :D

Na, csak vicc volt. Az történt, hogy a Koppenhágával kapcsolatos posztot csak húztam, halasztottam, mert először a fényképeket kellett feltölteni, ami egy évezredig tartott, aztán rájöttem, hogy mivel két géppel fotóztunk, így össze is kellene fésülni őket, ne legyenek összevissza, az megint egy évezredig tartott (főleg hogy közben elfogyott a feltöltési keretem az indafotónál, ilyen amúgy még sose volt), aztán rájöttem, hogy túl sok van (500-600 kép), így szétdobtam 3 albumba, meg kidobáltam valamennyit (de még mindig rengeteg van), aztán mire ezzel kész lettem, rájöttem, hogy olyan régen voltam Koppenhágában, hogy nem is emlékszem, mi volt, és ezért nem volt kedvem megírni a posztot...

De most rájöttem, hogy egyszerűen kikopizom a levelekből, amiket közvetlenül utána írtam a családnak, barátoknak, és az majd felfrissíti a memóriámat! :D

No hát, tessék:

>"Kipipáltuk" Koppenhágát, nekem nem nagyon jött be. Van sok szép épület, de ahogy mondani szoktam, ez is csak egy koszos-büdös-hangos-stresszes-rohanós nagyváros, mint Stockholm, vagy mint Bp. Főleg büdös: húgyszagú. Minden nagyobb látványosság környékén volt olyan pillanat, amikor pöcegödörben éreztem magamat... Sok a hajléktalan, sok a szemét az utcán. És amikor kimentünk Amager strandra, akkor döbbentünk rá, mennyire zajos a város, a strandnál ugyanis síri csend volt :) Az általam eddig látott európai fővárosok közül még mindig Oslo a nyerő... főleg azért, mert annyira hasonlít Göteborgra :))) (Lehet, hogy a Balti államokat is komálni fogom, ott is ilyen félmillió körüli városok a fővárosok.) Na de hogy jót is mondjak, tele van ám szép házakkal, meg kastélyokkal, meg a csatornák környékén azért nem lehet rossz lakni, hipermodern társasházakban, bár nyilván a hangulatért cserébe arrafelé a lakások ára is figyelemre méltó :P<

Idézet vége. Hát nem voltam valami lelkes :P

Nézegettem kicsit a képeket is, és rájöttem, milyen jó kis leírásokat fűztem a képek mellé :) Nézegessétek ti is! Koppenhága album, Fredriksborg album, Rosenborg album.

De hogy végre valami hasznosat is írjak: a visitcopenhagen.com honlapon rengeteg hasznos info van, többek között egy két- vagy háromórás gyalogos városnézőtúra leírása (sajnos térkép nélkül, de el lehet vele boldogulni;)). Egy-két kivételtől eltekintve nagyjából minden egykupacban van, a város közepén, de ha tényleg alaposan megnéz mindent az ember, sőt ad absurdum még be is megy a kastélyokba, múzeumokba, akkor a túra nem 2-3 óra, hanem 2-3 napszak. (Nekünk egy délutánunk és egy délelőttünk ment el ezzel a kis túrával.)

Érdemes venni Copenhagen Card-ot, van 24 és 72 órás, 31 ill. 62 euróért, és szinte mindenhova be lehet vele menni (a sörmúzeumba sajnos nem). A kártyát meg lehet rendelni online, de meg lehet venni pl. a tourist information-nél is - ha az ember ügyesen keveredik ki a főpályaudvarról, rögtön belefut a turinfóba ;)

Ha már benne van a kártya árában, érdemes a hajós városnézőtúrát is megejteni :) Így az ember kap egy átfogó képet arról, mik vannak, és a gyalogos túra során könnyebben tájékozódik (és tudja, mit kell nézni :)).

Nekem a két nagy kedvencem a Rosenborg és a Fredriksborg palota volt, a másik kettő (Amalienborg, Christiansborg) nem volt olyan nagy szám, szóval ha valamit ki kell hagyni időhiány miatt, szerintem az utóbbi kettő legyen az... Mondom ezt annak ellenére, hogy Fredriksborg egy jó félnapos kirándulás (ill. van az egy egész nap is, ha az ember a hatalmas kastélyparkot is megnézi rendesen).

Rosenborg:

Fredriksborg:

Christiania, a szabad város ugyan nagyon jól hangzik, de a népek kicsit sem voltak barátságosak, és ettől az egész olyan rossz szájízű lett a végén. A bejárat környékén van egy gagyiárus-részleg, amúgy meg a városrész jellemzően le van pukkanva, de a széle felé azért lehet egészen rendes kis tanyákat látni - persze fotózni nem szabad, így ezekről nem tudok nektek képeket mutatni.

Amager strand gyönyörű, és hihetetlenül üres és csendes volt! Ha jó idő van, biztos hangosabb... Amúgy egy mesterséges sziget, és metróval lehet oda kijutni. (A vezető nélküli metrót amúgy is érdemes megnézni.) Ha meleg van, még fürdeni is lehet :) Ugyan vittünk fürdőruhát, de meleg, az nem volt, így csak bokáig merészkedtünk be...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szállásunk, a Hotel Nebo közvetlenül a pályaudvar mellett volt, és sajnos a szoba ablaka az utcára nézett, így kb. napi 24 órában volt zaj (vagy be kellett csukni az ablakot, de akkor meg meleg volt). Amúgy remek szálloda, és olcsó is, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, de kérjetek olyan szobát, ami a belső udvarra néz!

Na, hát nekem ennyi volt Koppenhága. Kis zaj, kis pisiszag, pár kastély... de pszt! a dánoknak meg ne mondjátok! ;) (Azt is megfogadtuk ám, hogy legközelebb nem megyünk városba. Vagy legalábbis nem nagy városba...)

Szólj hozzá!

Címkék: főváros utazunk

Nyár

2011.08.14. 11:05 cavecat

Annyi minden történt az elmúlt 2 hónapban, hogy azt se tudom, hol kezdjem.

Az utolsó bejegyzés ugyan júniusi, de a tanumshede-i kirándulásunkról szól, ami még május eleji történés. Utána valamikor voltunk Galterön, amiről csak feldobáltam a képeket az albumba, de írni nem írtam róla - nem is nagyon van mit, egy sziget a sok közül, szép, szeretem :) De kicsit messze van (egy óra séta még a hajótól).

Aztán május közepe-végefelé már leginkább Matyi védésére koncentráltunk, Stockholmba szaladgáltunk, ill. Matyi tartósan odaköltözött 2 hétre, én meg meglátogattam... és ha már arra jártam, elmentünk kirándulni :) Többek között megnéztük a "Jarlabankes bro" nevű képződményt, ami tkp. egy halom rúnakő, egy Jarlabanke nevű fickó építette, hogy majd ezen az úton (hídon) fog a lelke közlekedni a másvilágba és vissza. (Azt nem tudom, miért nem volt jó neki a hagyományos viking szivárványhíd, de mindegy...)

A képeket feltoltam a korábbi Stockholm-albumba.
Egyúttal sikeresen felfedeztem az indafoto egyik remek funkcióját, miszerint lehet leírást adni a képekhez, igyekszem mostantól élni ezzel a lehetőséggel.:) Azt hiszem a feliratok csak akkor látszanak, ha a képeket nagy méretben nézitek, vagy diavetítésként (kis és közepes méretben nem látszik a szöveg).

A védés után én is vizsgáztam: túlestem az első svéd nyelvvizsgán (ún. SFI D-test) június elején. Azt nem tudom, ez a nemzetközi rendszerben pontosan minek felel meg, szerintem valahol az alapfok és a középfok között lehet. Ősztől folytathatom a svédtanulást a "SAS" keretein belül (Svenska som Andra Språk, svéd mint második nyelv).
Voltam egy kétkörös állásinterjún is, aminek az eredménye egy új munkahely lett, de arról majd később írok...

Aztán még mielőtt hazamentünk nyaralni június végén, pánikszerűen próbáltunk kicsit lebarnulni, elkerülendő a fitymáló "milyen fehér vagy, ja persze ott északon nem süt a nap" típusú beszólásokat. Szerintem egész jól sikerült :) A közhiedelemmel ellentétben ugyanis igenis süt a nap itt északon is :P

Otthon folyton pörögtünk, fényképes dokumentáció csak néhány dologról készült, pl. a Parlamentről. A Parlament meglátogatását merem ajánlani mindenkinek: gyönyörű! És ingyen van :) Az épületnek 2 szárnya van, az egyiket használják nagyrabecsült politikusaink, a másik - a régi felsőház - látogatható, ill. konferenciák részére bérelhető.

Voltunk Mórahalmon, ez Szeged mellett egy kis település, nagyon szép, és van egy remek termálfürdője, ill. a szomszéd kistelepülésen (Zákányszék) egy kis "magánállatkert", a Madárkert.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még több kép az albumban...
Voltunk vitorlázni is, meg íjászkodtam :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meg persze találkoztunk rengeteg régi baráttal, és igyekeztünk a családjaink gyermek- és/vagy unokahiányát enyhíteni.
Aztán visszajöttünk Svédországba, hogy kipihenjük a nyaralásunkat.:)
Pihenésképpen elmentünk Koppenhágába, de ez már azt hiszem, túl sok információ így egyszerre, úgyhogy arról majd legközelebb...

Szólj hozzá!

Címkék: évszakok

Tanumshede

2011.06.07. 11:24 cavecat

A változatosság kedvéért ismét kicsit elhanyagoltam a blogot, de mentségemre szól, hogy elég sok minden történt az utóbbi időben. A tanumshede-i kirándulás beszámolójával május eleje óta vagyok adós, de ami késik, nem múlik :)

Tanumshede kb. 130 kilométernyire van Göteborgtól, észak felé. Kis poros falu, de mégis érdemes kirándulni errefelé: itt találhatóak a világörökség részét képező bronzkori kővésetek.

Egy-egy kő telis-tele van rajzolgatva.

A vésetek eredetileg valószínűleg nem volt pirosra színezve. A bronzkor óta sokat erodálódott a kőzet (hiába gránit...), annak idején a sziklák felszíne sima volt, a vésetek emiatt jobban látszódtak. Jellemzően olyan kövekbe véstek ábrákat, amiken egy-egy eső után még sokáig csordogált a víz, ami a mélyedéseknél megtörte a fényt, még jobban kiemelve az ábrákat. Ma már ez nem működik olyan jól, lévén a kő teljes felszíne egyenetlen, töri a fényt, ha vizes, akár van ábra, akár nincs.

Mi busszal mentünk Tanumshedebe, és három nagyobb helyszínt jártunk be (Vitlycke, Aspeberget, Litsleby), ahol egy kupacban több kő is volt. Összesen kb. 10-12 km-t gyalogoltunk aznap - ha valaki nem szeret sokat sétálni, béreljen autót ;) A busz Tanumshedeben áll meg, az első kő-csoport a településtől dél felé kb. 3 km-re található, itt van egy múzeum is, a Vitlycke múzeum. Sajnos csak májusban nyit, mi pedig április 30-án voltunk, de a skanzent így is meg tudtuk nézni. Ugyanis felépítettek itt egy bronzkori települést, bemutatják a házakat, vadászó eszközöket, csapdákat, szent helyeket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Innen további kb. 1 km dél felé Aspeberget, majd 700-800 méter Litsleby. Általában kijelölt ösvények és fa építmények segítik a sziklák megtalálását és megtekintését (egyben védve a sziklákat attól, hogy évente többszáz, -ezer turista tappogja össze őket, mondván, úgy jobban látja, ha rááll.)

Rajzolgattak mindenféle embereket, nőket, férfiakat, harcosokat, vadászokat, lovasokat, hajósokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(A hajók néha inkább tűnnek szánkónak, mint hajónak...)

Meg persze állatokat, volt már lovuk, marhájuk, kecskéjük, birkájuk, kutyájuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyik képen még egy bálna is van.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszafelé stoppoltunk, a múzeumnál felvett minket egy taxis, és elvitt a buszmegállóhoz. Ennyire örültünk neki:

 

További képek a fotóalbumban!

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulások

Lopakodó cica

2011.05.12. 09:45 cavecat

 

Szólj hozzá!

Nordens Ark

2011.05.03. 10:18 cavecat

Adós maradtam az állatkerti beszámolóval.

A Nordens Ark állatkert Göteborgtól északra, Sotanäs település közelében található. Tömegközlekedve is megközelíthető, busszal egy átszállással (860, majd 841) kb. 1,5-2 óra odaérni. A beugró elég húzós, 190 korona a felnőttjegy (diák nincs, "ungdom"-jegy pedig csak 17 éves korig). Összehasonlításképpen, a budapesti állatkert 2100 forint (diákjegy 1500).

Cserébe ez az állatkert nem a koszos-poros város közepén van, hanem egy gyönyörű fjord szélén.

Igazi "Gerald Durrell-i" állatkert, veszélyeztetett fajokat tartanak (és próbálnak szaporítani), hatalmas kifutókban, ami az állatoknak bizonyára nagyon jó, a kedves látogatónak viszont nem annyira: alig láttuk az állatokat.

A patások rendesek, azok általában látható helyen legelésznek, vagy heverésznek. Láttunk tádzsik pödröttszarvú kecskét (másnéven markhor), finn erdei rénszarvast (bár a háziasított rénszarvas egyáltalán nem ritka, a vadon élő rénszarvas ritka és veszélyeztetett faj!), przewalski lovat, havasi kecskét, és pudut (a pudu a legkisebb szarvasfajta a világon, hívják törpeszarvasnak is, kb. 10 kiló, és nagyon édi :))

A ragadozókkal nem voltunk ilyen szerencsések. Az érkezésünk után fél órával (12:30-kor) volt hópárduc etetés, ezért a hópárducokat láttuk, de a többi jól elbújt. Egy rozsomákot láttunk elficcenni az erdőben, meg egy farkast körbeszaglálódni a kerítés közelében, majd visszabújni a sűrűbe, és kábé ennyi... Pedig van amurtigris, hiúz, amurleopárd, európai vadmacska, és vidra is, de gondolom mindegyik valami remekül kialakított pihenőhelyen lustálkodott. A vörös macskamedve volt az egyetlen "jólnevelt" ragadozó (ragadozó, de csak rendszertanilag, növényeket meg kukacokat eszik :P), szépen felgömbölyödött az egyik fára, ahol mindenki megnézhette, akinél volt teleobjektív vagy távcső :D

A párducetetésről viszont remek képek lettek, nem is értem, miért nem etetik a többit is nyilvánosan - hatalmas sikere lenne!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel minden nap van etetés, nem lehetnek nagyon éhesek - a kezdeti lelkesedés hamar elmúlt :P

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A madarak, hát ők olyan fifti-fifti. Volt, amelyik elbújt, volt, amelyik nem. De amelyik nem bújt el, az meg folyton mocorgott, lefotózni nem nagyon lehetett, csak a baglyok szundikáltak lelkesen (bár ez a szakállas bagoly nagyon forgatta a fejét, de végül csak lett egy jó kép róla).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt egy vizes élőhely, itt gólyák, darvak, kacsák ácsorogtak.

Volt egy hüllőház, most mondhatnám, hogy a budapesti jobb, de inkább nem mondom. Láttunk mindenféle aranyosat, pl. egy békát, aki jól elbújt:

Aztán van persze az állatkertnek egy háziállatos részlege, ahol a svéd teheneket, lovakat, kecskéket, birkákat, disznókat, nyulakat, tyúkokat mutatják be. Semmi extra, lehet őket simogatni, volt sok pici boci, bari, csikó, malac, satöbbi. Nekem az őshonos magyar állatfajták sokkal karakteresebbnek tűnnek, de biztos elfogult vagyok. Érdeklődőknek itt egy link: http://www.skansen.se/en/grid/swedish-native-breeds (Na jó, a gotland póni a picuri fülével aranyos, meg a foltos linderöd cucuk is jófejek. De azért egy magyar szürke marha, egy nóniusz, egy fecskehasú mangalica, egy racka... sokkal kevésbé felejthető karakterek.) Még egy link: http://www.vallbyfriluftsmuseum.se/eng-djur/livecollections-eng-djur.shtml 

Az állatkerttől nem messze, de a kerítésen kívül van egy bronzkori emlék, kőbe vésett figurák.

Mivel épp jött a buszunk, a következőre meg 2 órát kellett volna várnunk, ez most nekünk kimaradt. De egy héttel később (azaz múlt hétvégén) elmentünk Tanumba, ahol rengeteg van belőle... Legközelebb erről írok ;)

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulások